Fedezd fel

¹Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.

²Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.

³A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.

⁴Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.

⁵Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.

⁶Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,

⁷de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!

⁸A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?

⁹Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát,

¹⁰de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.

¹¹Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.

¹²A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

¹³Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.

¹⁴Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.

¹⁵Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!

¹⁶Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!

¹⁷Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.

¹⁸Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,

¹⁹ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

²⁰Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.

²¹Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²²De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.

²³Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!

²⁴Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.

²⁵Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;

²⁶és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?

²⁷Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.

²⁸Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.

²⁹Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.

³⁰De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.

³¹A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.

³²Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

³³Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.

³⁴Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg!

³⁵Jézus könnyekre fakadt.

³⁶A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!

³⁷Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?

³⁸Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.

³⁹Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.

⁴⁰Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?

⁴¹Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴²Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.

⁴³Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!

⁴⁴És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!